Csak egy jobb dolog van annál, hogy elmélyülten bámuljuk színes halacskáinkat a tiszta, szép akváriumban: ha halaink üde zöld növények között úszkálnak. A sűrű növényzetű akvárium igazán mutatós és még a halak is szeretik, mert van hol bujkálniuk, játszaniuk és fészket építeniük. No persze ehhez az is kell, hogy olyan halat szemeljünk ki magunknak, amelyik nem legeli le a környezetében lévő zöldet, például aranyhalhoz direkt hülyeség növényeket venni, úgysem értékeli erőfeszítéseinket és megcsócsálja a zöldet. A növényzet nem kizárólag esztétikai célokat szolgál, hanem segíti az akvárium természetes tisztulását és frissíti vizét. A halak lélegzésük során oxigént vesznek fel, és szén-dioxidot lélegeznek ki, bár persze máshogyan, mint mi. A növények a szén-dioxidot használják fel (fotoszintetizálnak), cserébe oxigént "lélegeznek ki" a maguk szintén sajátos módján. Amikor berendezzük akváriumunkat, azért egyből szereljünk fel szűrő-levegőztető berendezést is. Ez már csak az ürülék eltávolítása miatt is szükséges, de mindemellett friss oxigént is ad a halaknak - ugyanis a növény fotoszintetizálása hasznos és becsülendő, de nem elegendő. A kerti tavakban (ha nincs körbebetonozva) természetesen nincs szükség ilyesmire, tavunk magától tisztul és levegőzik. Előbb a növény, aztán a hal Az akváriumvásárlás semmi esetre se legyen hirtelen felindulásból elkövetett tevékenység, hanem aludjunk rá egyet, és ha még másnap is ugyanannyira akarjuk, akkor ugorjunk neki és tervezzünk el mindent. Ezzel elkerülhetjük, hogy az egyébként is költséges hobbi még költségesebb, viszont sokkal eredménytelenebb legyen. Persze sikertelenség a gondos tervezés ellenére is előfordulhat, de legalább a mi lelkiismeretünk tiszta. Először válasszunk halat. Természetesen csak gondolatban. Utána válasszunk akváriumot, megfelelő méretűt, minél nagyobb, annál jobb, de ezt már vegyük is meg. Ezt követően vásároljuk meg a beleillő növényeket is. Az akváriumot, és minden egyéb belehelyezendő dolgot (köveket, díszeket, ágakat) jól tisztítsunk meg, sőt az sem árt, ha kifőzzük azokat. A nagyobb szemcseméretű sóder jól tartja a növényeket, így érdemes azt aljzatként használni. Ha vandál természetűek a halak, akkor inkább kvarchomokot válasszunk aljzatnak, és a növényeket külön kis edénykékbe ültetve tegyük az akvárium aljára. A növények ültetéséhez legalább 6-8 cm vastag aljzatréteg kell, nagyobb gyökérzetű növényekhez 10-15 cm is szükséges lehet. A növények elrendezése magasság (a magasabbak a hátra, az alacsonyabbak előre) és azonos család szerint történjen. A pH meghatározó A növények berakása előtt ellenőrizzük a víz pH-ját, ami akkor jó, ha nagyjából semleges (pH 7). Ha véletlenül mégsem lenne az, akkor se törjünk össze, - bár jobb elkerülni a kemikáliák alkalmazását - tegyünk bele egy kis vízlágyítót. Töltsük fel félig az akváriumot és rakjuk bele a növényeket. A növények gyökerét fazonírozzuk meg egy picit, de csak érzéssel, a gyökerükhöz pedig tegyünk tápsó tablettát. Először kissé megtépázott és elhasznált hatást fognak kelteni, de ha mindent jól csinálunk, majd összeszedik magukat. Érdemes jól beásni a növényeket, - pláne, ha destruktív lelkületű halat szeretnénk - hogy a vízcserénél se ússzanak fel. Ha már alaposan rögzítettük minden növény gyökerét, feltölthetjük teljesen az akváriumot. Ezután ellenőrizzük a víz hőfokát, állítsuk be a kiválasztott hal igényeinek megfelelően. Ne izguljunk a növények miatt, 21-27 °C-ig jól érzik magukat, ami általában a halaknak (többnyire 23-27 °C) is megfelelő. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a növények is élőlények, így tápanyagra és fényre van szükségük az életben maradáshoz. Persze a halak mellett külön megvilágításról nem kell gondoskodnunk, erre csak addig van szükség, amíg nem rakjuk be a halakat az akváriumba. Általában 5 liter vízre elegendő az 5 wattos megvilágítás. A mesterséges megvilágítás azonban nem pótolja a természetes fényt, nélküle a növények életképtelenek lennének. A közvetlen napsütést viszont kerüljük, hacsak nem az algásítás a cél, úgyhogy inkább ne tegyük az akváriumot az ablakba. Nos, ha ügyesek voltunk és már begyökeresedtek a növényeink (általában 1-2 hét), és a víz pH-ja még mindig 7 körül mozog, akkor indítsuk be a légszűrőt és közben elmehetünk a boltba halat venni. Ha már ennyi energiát fektettünk a berendezésbe, akkor ne essünk kísértésbe, és ne aranyhalat vegyünk, mert pár nap leforgása alatt kigyomlál mindent, amit nem betonoztunk bele eléggé. Ellenőrizzük a nitráttartalmat, és kövessük az édesvízi akvárium beállításának menetét. Ahogy nőnek a növények, úgy lesz egyre kiegyensúlyozottabb az akvárium biológiai körforgása. Milyen növényt ültessünk? Nem egyszerű a választás, hiszen több száz faj közül választhatunk, íme néhány, a legegyszerűbben gondozhatók közül: Közönséges valiznéria (Wallisneria spiralis) Átokhínár (Elodea canadensis) Süllőhínár (Ambulia sp.) Hygrophila fajok Echinodorus fajok Vízicsillag (Ludwigia sp.) Persze ha nők vagyunk, akkor úgysem az lesz az elsődleges szempont, hogy mennyire egyszerűen gondozható, hanem inkább az, hogy melyik növény szebb és melyik szín megy jobban a szoba berendezéséhez. Ha ez alapján vásárolunk, akkor tartsuk szem előtt, hogy a vörös és a világoszöld növények fényigénye magasabb, mint a sötétzöldeké. Ha tehát gyenge a megvilágításunk, akkor ne vegyünk fényigényes növényeket, mert azok hamar kipurcannak nálunk és kezdhetjük elölről a növényvásárlást. Átokhínár - Elodea canadensis Család: Békatutajfélék (Hydrocharitaceae) Víz alatti növekedésű, bozontos, néha kuszán, gabalyodva növő vizinövény. Sötétzöld levelű vízben úszó hínár. Hajtásai a vízfelszín felé törők. Sötétzöld levelei nemcsak a halak búvóhelye, hanem tápláléka is. 15-120 cm mélyen, fényen vagy félárnyékban fejlődik megfelelően Fehér apró virágai június-szeptemberben nyílnak. Jellemzők: Alámerült, gyöngéd fölépítésű hínár. A levelek ülők, alul átellenesek, a többiek 3-as (ritkán 4-5!) örvökben állnak, a hajtás csúcsán sűrűn, barkaszerűen rendezettek, 6-13(-17) mm hosszúak és 1-5 mm szélesek, lándzsásak, kis szálkacsúcsúak, nagyon finoman fűrészesek vagy épszélűek, áttetsző zöldek. Nálunk csak termős virágai fejlődnek, ezek magánosak, hosszú (2-15 cm) fonalas kocsányúak. Vízmélység: Vízben úszó - oxigéntermelő 40 - 100 cm Hossza: 60 - 200 cm

Bacopa monnieri - Kislevelű bakopa Egyszerű, szinte bármilyen körülmények között jól tenyészik. Alkalmas az európai akváriumokra oly sokszor jellemző, kemény vízben való tartásra is. Dugványokkal szaporítható, oldalhajtás vagy hajtáscsúcs leültetésével. Legszebben csoportosan ültetve mutat. Család: Scrophulariaceae Terület: Trópusok Magasság: 25 - 50 cm Szélesség: 3+ cm Növekedés: lassú Fényigény: közepes - nagyon nagy Hőmérséklet: 15 - 30 °C Keménység: lágy - nagyon kemény PH-érték: 6 - 9 pH Tartás: egyszerű Bacopa amplexicaulis - Nagylevelű bakopa Vastag, törékeny száron az átellenes állású sötétzöld levelek viaszosán fénylők. A szár kissé szőrös. Erősen fényigényes és a talajból táplálkozik. Észak-Amerika déli részén a sekély vizek lakója. A 18-15 °C-os vizet kedveli. Dugványozással szaporítható. Kereskedésekben ritkán kapható. Csoportosan ültessük.

Fontinalis antipyretica - Forrásmoha A Forrásmoha egy kicsit sötétebb színezetű, mint az Úszó májmoha (hasonló a Jávai mohához), de ez a növény is nagyon érdekes hatást kelt, akár az előtérben használjuk fel, akár a kövek és fák között lévő üres helyeket akarjuk kitölteni vele. Nagyon könnyen nevelhető faj, kevesebb fénnyel is beéri és az Úszó májmohához hasonló módon rögzíthető az akváriumban található tárgyakhoz. Hozzá szokott tapadni a kövekhez, fadarabokhoz, de azért nem árt odakötözni. A Glossostigma kis szárú, apró levelű növény és ha a szárakat - megakadályozandó a magasra növést - jól beültetjük az aljzatba, akkor nagyon érdekes szőnyeget képez. Indákat növeszt. Viszonylag nagy a fényigénye, árnyékos helyen nem jó tartani. pH: 6.0 - 7.0 hőmérséklet: 20 - 28C vízkeménység: 100 - 200 ppm A gömbalga vagy gömbmoha Cladophora aegagrophila (RABENHORST, 1868) (syn.: C. profunda, C. sauteri, Aegagropila profunda, A. sauteri, A. linnaei, A. martensi, A. holsatica, A. armenica) A algákat általában nem soroljuk az akvárium díszítőelemei közé, sőt a vízinövényes szakirodalmak sem tárgyalják az akváriumi esztétika szempontjából. Dekorációs értékük csekély, az akvarisztikai szakkönyvek az algák (köztük a vörös és a zöldalgák) irtásával, megszüntetésével foglalkoznak. Éppen ezért meglepő a közel két évtizede hazánkban is kapható zöldalga faj, a Cladophora aegagrophila. Megtalálható Japántól Nyugat-Európáig, ahol fejlődéséhez megfelelő környezet áll rendelkezésre, vagyis ahol az anyatörzsön fejlődő és onnan leszakadó zöld -vattacsomóra emlékeztető- képződmény a tiszta talajra lehullva továbbgöröghet. Először formátlan, de később gömbölyűvé válik és szivacsra hasonlító állagú, tömör gombócot alkot. Ez az átalakulás -melynek okát eddig nem sikerült megfejteni- 2-3 évet vesz igénybe. Mérete a természetben elérheti a 20-22 cm-t is, de ilyenkor a gömb belseje üreges, ezért óvatosan kell bánni velük, mert könnyen széteshetnek. A "felnőtt" alga feldarabolásával sok új kis növény nyerhető, de a gömbforma kialakulásához itt is több évre van szükség. Vigyázva fogjuk meg a "fejlett" példányokat, mert sokat veszíthetnek dekorációs értékükből, ha szétesnek. Érdekes megfigyelni, hogy ha erős fény éri az akváriumot, a fotoszintézis folyamán olyan sok oxigén termelődik, hogy az rárakódva az alga felületére, felemeli azt a víz színére. Estére a buborékok eltűnnek és a golyó visszasüllyed a talajra. Ez a "liftezés" minden nap megfigyelhető. Egyedi, érdekes formája a tavakban történő "vándorlása" több népmondának adta alapját. A golyók dekoratív hatása természetesen minden édesvízi akvaristának felkelti érdeklődését. A Cladophora aegagrophila először Oroszországból került be a magyar akvarisztikába, első leírásait is kizárólag az orosz szakirodalmak adták meg. Jóllehet ezek az algák más országban is előfordultak, leírásuk nem akváriumi növényként történt, sőt a megjelent információk meglehetősen hiányosak voltak. Éppen ezért az a kevés példány is, ami bekerült az akváriumokba, gyorsan elpusztult. Az utóbbi években viszonylag nagy mennyiségben hozzák be e zöld gombócokat. Első példányaimat 15 évvel ezelőtt kaptam, melyek a helytelen bánásmód miatt azóta szétestek. A jelenlegi algagombócok között van amelyik hosszabb időt töltött párás hideg helyen (5-6 C°, víz nélkül!), vagy éppen egy sötét nejlonzacskóban. Tűrőképessége fantasztikus ennek az algafajnak. Úgy tapasztaltam, hogy ha van lehetősége, akkor magába szívja az akváriumban található összes mulmot, lebegő szennyeződést. Éppen ezért havonta egyszer célszerű kimosni, csap alatt óvatosan, mint egy szivacsot kinyomkodni. Mivel halakkal együtt tartom őket nincs szükség tápsóra, csak megfelelő mennyiségű fényre. Óvatosnak kell lenni, mert az erős fénytől képződő fonalalga teljesen belepheti a gombócokat. Ne tegyük olyan halak közé, amelyek könnyen széttúrhatják a gömbformát, belemászhatnak a gömbbe. Ilyennek a Botia, Pangio, Corydoras és Labeo fajok. Ajánlom mindenkinek, akinek e bizarr növényforma tetszik.

Karolinai tündérhínár (Cabomba caroliana) A karolinai tündérhínár az egyik legszebb szárasnövény. A tündérhínárok közül az egyik legigénytelenebb faj. Közép-Amerikából származik, igényes növény. Magas CO2-tartalom előnyt jelent nála. Sok fényt igényel.de zöld, párosan elhelyezkedõ, erõsen osztott, osztott levelei elég nagyok. Nem igényli a nagy meleget, már 16-20 C fokkal is beéri. Méret: 50 cm Hőmérséklet: 18-28°C A Vallisneria nemzetség Vallisneria americana akváriumban és egy floridai csatornában. Hasonlóan a legtöbb igénytelen évelő vízinövényhez a Vallisnériák is könnyen tarthatók a legtöbb akváriumban. A főbb igényei közé a rendszeres, de csak kis mennyiségben tásózott talaj, sok-sok fény és az óvatos, sérülésmentes beültetés (a növény fehéres töve a talaj felett kicsit kilógjon). A Vallisneriák nagyszerűen használhatók háttérnövénynek, a medence oldalához vagy középső részébe ültetve, ahol kiemelhetjük szépségét. Talán ez a nemzetség a legelterjedtebb az akvarisztikában, beszerzése és ápolása pedig kifejezetten olcsó. Sőt elszaporodott hajtásai időnként ritkításra is szorulnak. Osztályba sorolás A nemzetség egyedei széltében elterjedtek a Földön, a brakkvizekben ugyanúgy megtalálhatók, mint az édesvízben, a trópusoktól a mérsékelt égövi vizekig, ahol honos fajként is megtalálhatók, de sok helyen az embernek köszönheti jelenlétét. A Vallisneriák a békatutajfélék (Hydrocharitaceae) családjába tartoznak. Ez a család ismerős lehet a vízinövényekkel foglalkozó akvaristáknak, hiszen más, akvarisztikai szempontból fontos nemeket is magába foglal, mint pl. az Elodea (Átokhínár), a csodálatos szívalakú Limnobium (Békatutaj) és a közismert Hydrilla verticillata (Piroserű átokhínár). A Vallisneria nagyon hasonló a legalább annyira közkedvelt Sagittaria (Nyílfüvek) nemzetség fajaihoz. A két növény esetében a levelek formájában is van különbség, de a gyökérzet vastagsága, fehérsége illetve a levelek erezetének struktúrája is támpont lehet a megkülönböztetésben. A Sagittáriák rendszerint sötétebb zöld, keményebb leveleket hoznak mint a Vallisnériák. Megközelítőleg tíz faja ismeretes a Vallisnériáknak. A kereskedelemben és az irodalomban meglehetősen nagy a zűrzavar ezen fajok köznapi illetve tudományos elnevezése terén, főleg ha még idevesszük a keresztezett vagy mutáns változatokat is. De ahogy William Shakespeare írta "mit számít a név"? (Elképzelhető, hogy Shakespearet egy műfordító nem így fordítaná, de nem volt kedvem kikeresni, hogy melyik műben is található pontosan ez az idézet - PE). Ne hagyd, hogy a bonyolult elnevezések elvegyék a kedved a Vallisnéria tartásától, mindegyik fajta nagyszerű vízinövény! Lássuk a fajokat A Vallisneria spiralis Linnaeus az első a nevek összezavarásának sorában. Ez a növény a női ivarú virágzatának hosszú, csigavonalú kocsányáról kapta a nevét, de számos más tenyésztett változata meglepően különböző, eltérő szerkezeti felépítéssel bír. A V. spiralis-nak létezik egy alakváltozata, a "forma tortafolia", egy mutáció eredménye melyet V. tortissima névvel illettek (ez a nálunk Csavart levelű valiznéria néven ismert növény - PE) és léteznek más, eltorzult változatok is, melyeket "spirál", "dugóhúzó", "csavart" stb. néven hoznak forgalomba. Az eredeti alakváltozatot is számos néven emlegetik az üzletekben (pl. Közönséges valiznéria). Kicsit zavaros, ugye? Világszerte számtalan változat létezik, pl. Vallisneria spiralis portugalensis forma, V.s. nana forma, V. s. pusilla forma, V. s. gracilis forma. És itt még nincs vége a mókának, ugyanis itt vannak a szinonímák, azaz ugyanarra a fajra más és más tudományos neveket is alkalmaznak pl. Vallisneria americana, V. jaquinii, V. linnei és V. minor, ezek csak a kezdetei a helytelen elnevezéseknek. Ezek után soha többet nem fogok panaszkodni az afrikai sügérek összevissza megnevezéseire! A V. spiralis a többi Vallisnériától és a Sagittaria fajoktól a levelei erezetének segítségével különböztethető meg. Öt borda figyelhető meg a leveleken, melyek a levél csúcsán párhuzamosan végződnek. A középső eret egy vastagabb és egy vékonyabb ér szegélyezi közel a levél éléhez. Végül is a V. spiralis minden alakja alkalmas az akváriumi tartásra. Néhány formája nem éri el a 30 centiméteres magasságot és a 6 milliméteres levélvastagságot, más változatok ennél kétszer magasabbak és szélesebbek. Vannak egyenes és csavart levélváltozatok is. A képen medencében tartott V. spiralis-t láthatunk. A Vallisneria gigantea Graebner tényleg olyan óriási, mint ahogy a neve sugallja. Ez a legnagyobb faj, 180 centiméterre is megnőhet, nagyobb akváriumok, vagy szubtrópusi tavak növénye. Új-Guineából és a Fülöp-szigetekről származik, de a saját városom, San Diego (California) környékén is egész évben tenyészik. A leveleken hét ér található, néha ez vörös színű, de erősebb fény hatására visszazöldül. Csoportosan, edényekbe ültessük, így könnyebben mozgathatjuk őket és a tápsózásuk is egyszerűbb. Vallisneria asiatica Miki, 1934. Ázsia mérsékelt éghajlatú vidékein honos. Szalagszerű, nem csavart levelei 40-60 centiméterre nőnek és 8 milliméter szélesek. 1970 óta importálják, gyakran V. spiralis néven kerül forgalomba. Vallisneria neotropicalis Marie Victoria, 1943. Az Egyesült Államok déli részén és Kubában honos. A színe a mély zöldtől a vörösesig terjed. Gyakran amerikai, óriás, itáliai Vallisnéria néven kerül forgalomba. Csak nagyobb medencékbe ajánlható. Egy nagy középső borda és négy hosszú ér található a leveleken. Tartási javaslatok A Vallisnériák a semleges kémhatású vizet kedvelik (pH 6-7.5). A legtöbb faj kitűnően fejlődik trópusi, 22-30 oC-os hőmérsékleten de a V. gigantea a 15-20 fokot is elviseli. A víz ne legyen túl kemény, a karbonátkeménység értéke maximum 15 lehet. Ha a csapvíz meghaladja ezt a keménységet, akkor RO víz segtségével lágyítani kell, de használhatunk valamilyen savasító szert is illetve más, "öregebb" akváriumvizet is áttölthetünk. Az aljzat fajtájára és mélységére igazából nem érzékenyek ezek a fajok. A folyami homokba vagy kimosott kavicsba kerülő lebontásra váró anyagok (halak kiválasztása) rendszerint elég tápanyagot jelentenek. Csak a nagyobb fajokat ültetem külön edényekbe, így könnyítve a későbbi áthelyezést, tápsózást, a kisebb egyedeknek nem szükséges tőzeggel, agyaggal vagy más tápanyagokkal dúsítani az aljzatát. Annál fontosabb a szakszerű, óvatos ültetés. A növényeket csak a gyökerükig szabad az aljzatba helyezni, figyelni kell arra, hogy pl. kavicsok ne kerüljenek a levelek közelébe. Ültetés után kicsit húzzuk feljebb a növényt, hogy a levelek és a gyökérzet találkozási pontjánánál lévő fehéres rész az aljzat szintje fölé kerüljön. A világítást nem tudjuk sem túl erősre, sem túl hosszú idejűre állítani. A legjobb fényforrás a teljes spektrumú fénycső, de a legtöbb világítási forma megfelelő. Ha nem igazán nőnek a Vallisnériák, próbáljuk a megvilágítás időtartamát növelni. Szaporítás Erre két módszer lehetséges, nemi úton virágzással, vagy az oldalhajtások leválasztásával. A Vallisneriák kétlaki növények, a hímes virág az egyik növényen a termő pedig a másikon található. Ezek a virágok speciális száron ülnek, amelyek akár 2 centimétert is képesek nőni egy óra alatt. A hím ivarú virág buroklevele rövid és a virágot a növény alján fejleszti, melyek a felszínig nőnek, így beporozzák a hosszú kocsányú termő virágokat. A megtermékenyülés és az érés a víz alatt történik. Összeférhetőség A Vallisneria nem képviselői jól együtt tarthatók más közkedvelt akváriumi növényekkel, mint pl. a Cryptocoryne-okkal, Ceratopteris-ekkel, Hygrophila-kal, Aponogeton-okkal, Elodea-kkal és a Dél-Amerikai kardfüvekkel az Echinodorus nemzetségből. Néhány író és a barátaim közül is páran azt állítják, hogy a Saggitaria-k és a Vallisneria-k nem viselik túl jól, ha ugyanabban az akváriumban nevelik őket. Talán a Saggitáriák magasabb kalcium koncentrációt kívánnak, mint a Vallisneriák, de lehet, hogy az egyik növény olyan allelopatikus vegyanyagot bocsát ki, amelyiket a másik nem tudja elviselni. A saját tapasztalatom - és ezt más akvaristák medencéjében is láttam - egyébként az, hogy minden nehézség nélkül keverhető a két növény. Begyűjtés Ezeket a növényeket mindenki saját maga is begyűjtheti, mivel világszerte elterjedtek. Pár dologra azért figyeljünk oda. Először is tudjuk meg, hogy a térségben nincs-e betiltva a gyűjtése. Csak olyan helyre telepítsünk a temészetbe vissza növényeket, ahol életben maradhatnak. A vadon gyűjtött növényeket fertőtlenítsük, mártsuk timsóba vagy kálium-permanganát oldatba. A frissen begyűjtött növényeket legalább két hétig elkülönítve, karanténban tartsuk. Következtetés A meglehetősen összezavaró elnevezések ellenére a Vallisneriák a legnépszerűbb akváriumi növényeink. Nem igényesek a vízminőségre, a megvilágítás erejére és hosszára és mindenfajta, csak a halak által "trágyázott" aljzatban jól nevelhetők. Az egyetlen dolog, amire ügyelni kell az óvatos ültetés, a növény töve ne kerüljön a talajba. Bob Fenner Vallisneria gigantea - Óriás valiznéria A Fülöp-szigeteken él. Előnyben részesíti a kemény vizet és igényli a rendszeres trágyázást. Nagyon nagy a helyigénye. Fényigényes növény. Az Óriás valiznéria (Vallisneria gigantea) fényigényes növény, a lágy vizet nem szereti magas hőmérséklettel kombinálva, vas igénye nagy (táptabletta a tövéhez). A vas hiány sárguló levelekben jelentkezik. Méret: 200 cm Hőmérséklet: 18-28°C Vallisneria natans Egyszerű, igénytelen növény, kedzőknek is ajánlható. A levelek nem nőnek különösebben hosszúra, ezért kisebb akváriumokba is ültethető. A finom, vékony leveleknek köszönhetően nem árnyékolja le érdemiekben az akvárium többi növényét. Számos oldaljhajtásával könnyen szaporodik. Család: Hydrocharitaceae Terület: Dél-Kelet-Ázsia Magasság: 50 - 100 cm Szélesség: 8+ cm Növekedés: gyors Fényigény: csekély - nagyon nagy Hőmérséklet: 18 - 28 °C Keménység: lágy - nagyon kemény PH-érték: 6 - 9 pH Tartás: egyszerű Vallisneria spiralis - Közönséges valiznéria Észak-Afrikában és Dél-Európában őshonos. Igénytelen, gyorsan növő vízinövény. Jól bírja a kemény vizet is. Fényigényes - Gyökeresedés után erős fényben gyorsan szaporodik. Jól tűri a szélsőséges körülményeket, ezáltal az egyik 'legigénytelenebb' növények egyike. Szépsége egyszerűségéből fakad. Család: Hydrocharitaceee (békatutajfélék). Maximális magasság: 80 cm. Származás: a trópusi és szubtrópusi tájakon , de szinte mindenütt megtalálható. Természetes élőhely: többé-kevésbé erős sodrású folyóvizek, vízfolyások. Elhelyezés az akváriumban: hátul, nagy méretű akváriumban akár középen is, csoportosan. Az ültetés sűrűsége: 25 cm2/4-5 tő. Világítás: erős. Vízminőség: hőmérséklet = 20-27 °C; keménység = 4-12 NK°; pH = 6.5-7. A Vallisneria spiralisnak nagyon hosszú, szalagszerű levelei vannak, és a spirális kifejezés a virágát tartó szárra és nem a levél formájára vonatkozik. Ez a spirális szára fehér színű, nőnemű vi­rágot tartja, a hímnemű virág leválik a növényről, és a vízfelszínen lebeg. E nö­vény sűrű bokrai nagyméretű akvárium­ban, hátul, sövényszerű hátteret adnak. Gyakran nyesegessük vissza, és ne hagyjuk nagyon elszaporodni, mert belepi a víz felszínét és elsötétíti az akváriumot. Kis hajtásokat növeszt, melyek végén megjelenik egy-egy új tő: ezekről szaporítható.

Oldal: Akvarisztika
Poppy díszállat és állateledel kereskedés - © 2008 - 2024 - poppy.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat